A Szender Kertben a kert, a konyha és a vendégasztal nem különálló világok. Egyetlen történet részei, amely a földnél kezdődik, és a tányéron válik teljessé. Amikor elkezdtük kialakítani a kertet, hamar világossá vált számunkra, hogy nem szeretnénk a természet ellen dolgozni. Olyan utat kerestünk, amely hosszú távon is fenntartható, nem meríti ki a talajt, és nem kényszeríti rá az akaratunkat egy élő rendszerre. Így találtunk rá a permakultúrára.

A permakultúra alapvetően egy szemléletmód. A neve a „permanent agriculture”, azaz tartós mezőgazdaság kifejezésből ered, de ennél jóval többről szól. Arról, hogy megfigyeljük a természet működését, és annak mintájára alakítsunk ki ember által művelt rendszereket. Az erdőkben például nincs vegyszer, nincs ásás, nincs mesterséges tápanyagutánpótlás, mégis évről évre megújulnak, bőséget adnak, és képesek fenntartani önmagukat. A permakultúra ezt az intelligens, önszabályozó működést tekinti irányadónak.

Ebben a szemléletben a kert nem egy üres felület, amit „meg kell tölteni”, hanem egy élő hálózat. A talaj, a növények, a gombák, a rovarok, a madarak és az ember mind részei ugyanannak a rendszernek. A hangsúly nem az egyes elemek maximalizálásán van, hanem a kapcsolataikon. Hogy mi mivel segíti a másikat, és hogyan lehet ezeket az együttműködéseket erősíteni.

A Szender Kertben ezért kiemelt szerepe van a talajnak. Nem forgatjuk feleslegesen, nem hagyjuk csupaszon, és nem tekintjük puszta termesztőközegnek. A talaj élő organizmus, amely akkor működik jól, ha elegendő szerves anyagot kap, ha védelemben van a kiszáradástól, és ha benne élhet az a mikrovilág, amely a növények számára felvehető tápanyagokat biztosítja. Komposztálunk, mulcsolunk, visszaforgatjuk mindazt, amit a kert ad, és igyekszünk körforgásban gondolkodni.

A növények kiválasztása és elhelyezése sem véletlenszerű. A permakultúrában fontos szerepe van a növénytársításoknak: olyan fajokat ültetünk egymás mellé, amelyek támogatják egymást. Van, amelyik árnyékot ad, van, amelyik tápanyagot köt meg, mások illatukkal riasztják a kártevőket vagy épp odavonzzák a hasznos rovarokat. Nem monokultúrákban gondolkodunk, hanem sokszínű, ellenálló növénytársulásokban.

A vegyszermentesség ebből a gondolkodásból természetesen következik. A vegyszerek gyors és látványos megoldásokat kínálnak, de közben megszakítják azokat a finom egyensúlyokat, amelyekre a kert működése épül. Elpusztítják a hasznos élőlényeket, elszegényítik a talajt, és hosszú távon függőséget alakítanak ki. Mi inkább a megelőzésre, az egészséges rendszer kialakítására törekszünk, ahol kevesebb a probléma, mert a kert képes önmagát szabályozni.

Ez a szemlélet határozza meg azt is, ahogyan a termésre tekintünk. Nem várunk mindentől tökéletes formát és egyforma méretet. Elfogadjuk, hogy az évjáratok különböznek, hogy vannak bőségesebb és visszafogottabb időszakok. Cserébe olyan alapanyagokat kapunk, amelyek ízben, illatban és beltartalomban is gazdagok.

A kert és a konyha közötti kapcsolat nálunk nagyon közvetlen. Amit főzünk, annak ismerjük a történetét. Tudjuk, mikor ültettük el, milyen volt az időjárás abban az évben, mikor és hogyan szedtük le. A menük a szezonalitást követik, és gyakran a kert diktálja az irányt. Ez kevesebb kötöttséget és több kreativitást jelent, valamint azt a szabadságot, hogy az ételeink valóban azt tükrözzék, amit a kert adni tud.

Hisszük, hogy a permakultúra nemcsak egy alternatív kertészeti irány, hanem válasz is a jelen kihívásaira. A klímaváltozás, a talajpusztulás és az ipari élelmiszertermelés sebezhetősége mind arra mutatnak, hogy a jövő a kisebb léptékű, helyi és alkalmazkodó rendszereké. Olyan rendszereké, amelyek nem kizsákmányolják, hanem regenerálják a környezetüket.

A Szender Kertben nem tökéletességre törekszünk, hanem egyensúlyra. Figyelünk, tanulunk, és elfogadjuk, hogy a természetnek saját ritmusa van. A permakultúra számunkra iránytű: segít abban, hogy lassabban, tudatosabban és nagyobb tisztelettel bánjunk a természettel.

Ha nálunk eszel, nemcsak egy fogást kapsz, hanem egy gondolatot is arról, hogyan lehet felelősebben élni és étkezni. Egy olyan világból, ahol az ételnek története van, és ahol minden a talajnál kezdődik.